Azt írja: „A kreativitás és a technológia a génjeidben van. Az együtt-gondolkodás és a közös munka kulcskérdés az esetedben. A képességeid egy olyan irodában szárnyalnak, amelyik ideális elegye a jókedvnek és a funkcionalitásnak (Kidobós a tárgyalóban!!). Minél kevésbé hagyományos egy iroda, annál jobban teljesítesz.”
Hát nem erről írtunk egész végig?!
Itt tudjátok kitölteni:
http://www.irodateszt.hu/
Így fest mindez a Google budapesti irodájában! Kép © Behance
Alapvetés, hogy a jó munkásemberek szeretik meghekkelni a rájuk kényszerített teret: letakarják a szellőzőt, elbarikádozzák magukat növényekkel. Az a tábor sem kisebb, akik például hadjáratot folytatnak a telefonálásra és tárgyalásra még épp alkalmas helyiségek, (értsd jól: a konyha) kisajátításáért. Néhányan annyira profik ebben, hogy akár egy paprikás csirkét csipegető polgár mellé is beültetik a partnereiket. Ezeket a jogos vagy jogtalan igényeket próbálja kielégíteni az irodatervezés legújabb trendje. Lássuk, hogy sikerül!
Ha léteznek olyanok, akik beülnének duzzogni egy londoni telefonfülkébe, síliftben furikázva tartanák a hétkezdő meetinget, vagy csúszdán közlekednének a szintek között, nos, nekik van egy jó hírünk: vannak, akik hivatásszerűen valósítják meg ezeket az extrém ötleteket.
A legnagyobb „fogyasztók” között természetesen a gigavállalatok főhadiszállásai állnak, mint a Google, Facebook, Amazon, akiknél tényleg kolbászból van a kerítés, és semmilyen ötlet nem drága ahhoz, hogy elkápráztassák a munkatársaikat.
A Google tel-aviv-i irodájában így száguldanak az inspirációs sztrádán
Az ezeknél átlagosabb munkahelyeken be kell érni azzal, hogy simán nem fognak halálra idegesíteni a munkatársaink hóbortjai és erőteljes személyiségjelei (jó, mondjuk 85%-ban).
Mielőtt véglegesen összeomlana Értekezletőrült kollégánk, hogy nincs szabad tárgyaló, és feleslegesen készített 40 Excel táblát a feladat megoldásának folyamatáról, valamint egy részletes ppt-t, amit meg kell beszélni, az irodai munkaoptimalizálásban már találtak is rá megoldást.
A jövő irodái ugyanis ismerik az olyan informális tereket, mint a kávézó (!), ahol egy jó kapucsínó mellett tudsz elücsörögni és viszonylag okos képet vágni, hogy ezek az adminisztratív szeánszok ne szívják el az összes életerődet az elkövetkező 40 évre.
Mondjuk tényleg koncentrálni szeretnél, és nagyon rosszul jönne, ha megzavarnák, de nyilván nem húzhatod ki a telefont, és írhatod az ajtóra, hogy „lőgyakorlat éles tölténnyel”. Biztos értékeled, hogy az új irodakialakításban már léteznek olyan terek és alibi „tárgyalók”, amelyekkel simán csapdába lehet ejteni a Burj Kalifaként föléd tornyosuló, csipogó, kérdezősködő, feladat elvégzéséért akadékoskodó kollégádat. Ezek a hangzatos és nem túl rövid nevet viselő “semi open cover meet room” azaz (mondjuk) a félfalú tárgyalók, spontán tárgyalószigetek. Nyilván lényegesen jobbak egy konyhánál, nem kell lefoglalni őket, és mégsem a helyeden zaklatnak a végtelenségig.
Tárgyaló-gondolák és a propelleres sílift :D
A helyzet körülbelül ugyanaz, valaki az agyadra megy. Mit teszel egy átlagos irodában?
a.) csendben tűrsz b.) hangot adsz neki közérthetően c.) elmenekülsz
Ha a c.) választ jelölnéd be, akkor a megoldás több is lehet. Az első és leggyorsabb, a touch down (magyarul mondjuk, hogy ráugrós) munkaállomás, amelynek minden pontja állítható, és ideiglenesen épp megfelel.
De ez se rossz:
A második megoldás, hogy befészkelheted magad a könyvtárszobába vagy a projektszobába, amiket azért alakítottak ki, hogy stresszmentes környezetben lehessen fókuszálni a feladatokra. Előbbi nevéből adódóan olvasásra, írásos anyagok feldolgozására és kutatómunkára szolgál, vagyis egy tipikus elvonulós hely magazinokkal, háttéranyagokkal, míg utóbbiban az írásos anyagok helyét például a mintadarabok, anyagminták, színpaletták veszik át, amelyekkel nyugodt körülmények között tudnak dolgozni a dizájnerek.
Valahogy így:
Cikkünk folytatásában tovább is szemezgetünk a jövő irodatereiből, kövessétek a blogunkat!
Miután minden irányból megvizsgáltuk, hogyan teheti tönkre vagy repítheti az egekbe munkamorálunkat az irodai környezet, csapjunk bele a gyakorlati részébe, és nézzünk meg egy igazán előremutató példát – ha minden jól megy, a 22. században már talán minden munkahely így fog kinézni!
Ahol pedig mindezt a jelenbe varázsolták, az nem más, mint a CBRE globális ingatlan-tanácsadó cég Los Angeles-i főhadiszállása. Hogy hivatalos pecsét is igazolja, ez az iroda tényleg a létező legnagyobb mértékben kényezteti az egyszeri munkavállalót, a világon elsőként kapott meg egy bizonyos WELL (sokatmondó név!) értékelő rendszer szerinti elismerést.
Képek © CBRE
No de foglaljuk akkor össze, mivel is lehet kiérdemelni az általános rajongást? (A dolgozókét is természetesen!) Nos, olyan figyelmességekkel, mint például
>A cirkadián (vagyis természetes biológiai ritmusunkat követő) megvilágítás beltérben is;
>Kitűnő beltéri levegőminőség;
>Biofília, vagyis az élő természete becsempészése környezetünkbe;
>Egészséges ivóvízhez és ételhez való hozzáférés biztosítása, úgymint biozöldségek és -gyümölcsök;
>Aktív design;
>Workplace360 koncepció, amelynek lényege, hogy egyensúlyba hozza a privát és a kollaborációt elősegítő tereket;
>Ülő és álló munkavégzést is lehetővé tévő asztalok;
>Több mint 1000 db beltéri növény az irodában;
>Egy lépcső, amely valóban az iroda fő ütőere, de lépcsős nézőtérként is hasznosítható;
>Faldekorációk és művészeti alkotások.
Bónusz: Egy 1920-as évekbeli, csodásan felújított art deco épület, ami korábban szabadkőműves szentély volt, igazán drámai térélménnyel!
Ahogy azt már nem győztük hangsúlyozni az irodák jövőjét körbejáró blogunkon, az igazán jövőbe tekintő cégek már nagyon is pontosan tudják: a legjobb agyakat csak úgy nyerhetik meg maguknak, ha nemcsak a cafetériára és céges autóra fordítanak figyelmet, de a munkavállalóik testi-lelki közérzetére is.
Ezt persze legjobban a csábító munkakörnyezettel lehet megoldani, így mindjárt világossá válik, miért igyekeznek egymással versengve a Google-től az Airbnb-n át a menő techcégekig a vezető vállalatok játszótérré, néha egyenesen luxushotelre vagy más extravagáns létesítményre hajazó enteriőrré, de mindenképp komfortossá és egyben izgalmassá formálni irodáikat vagy székházaikat. Persze ezzel nemcsak az agyelszívás és a legjobb munkavállalók megtartása a cél, egyszerűen a 21. századi munkastílus már nem viseli el az elmúlt századok gyárszerű falanszter-irodáit.
Emellett ezek az innovatív vállalatok valószínűleg jól ismerik Mária Terézia híres alapelvét is, mely szerint „Etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk”. Vagyis tudják: mindenkinek érdeke egy egészséges és hatékony dolgozó, és senkinek sem jó a leamortizált és nyomott kedélyű munkavállaló. Így született meg az a rendkívül szimpatikus és egyre terjedő mozgalom, amelynek jegyében maguk a cégek biztosítanak a dolgozók fittségét emelni kívánó különféle egészség- és wellnessprogramokat.
A CBRE nemzetközi ingatlan-tanácsadó cég felmérése, az European Occupier Survey* felfedte, hogy a dolgozóknak indított különböző wellnessprogramok elképesztően népszerűek a cégek körében, különösen ami a fizikai jóllétet illeti. Vagyis különféle edzésprogramok vehetők igénybe a jóvoltukból, de majdnem ugyanilyen arányban biztosítanak munkahelyi egészségügyi szolgáltatást is. A pszichés egészség még nem ilyen fontos, így jóval kevesebb vállalatnál futhatunk bele például relaxációs kurzusba – ugyanakkor ez a vonal is egyre ígéretesebb.
*Az European Occupier Survey keretében már hatodik éve végeznek felmérést 120 globális cég ingatlanpiaci szakemberei körében, a legkülönbözőbb témákban. A vállalatok zömében Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban található központtal működnek, és a lehető legváltozatosabb szektorokban tevékenykednek.
Meglepő hírünk van az irodisták számára: az iroda, mint tér, amit eddig olyan jól ismertünk és markáns pro vagy kontra véleményt formáltunk róla, teljes átalakulás előtt áll. Az következő évtized irodája már nem arról fog szólni, hogy MIKOR végezzük el a napi feladatainkat, hanem, arról, hogy HOL. Ahogy az előzőekben is már kitértünk erre a jelentős témára, a munkavégzés strukturája is alapvető változásokon megy át.
Gondolhatunk itt arra, hogy egyre nagyobb elvárásoknak kell megfelelni, egyszerre több és különösen többféle feladaton kell dolgozni, amelyek más-más munkastílust igényelnek. Értekezlet, telefonos egyeztetés, brainstorming, tárgyalás, tervezés, és még sorolhatnánk, mindez persze egy munkanapon belül.
Az irodai tér már túl szűk, túl ingerszegény vagy épp ellenkezőleg. Mindezeket mellett nem lehet szó nélkül elmenni, a változtatás szükségszerű, és a jótékony változást az okos tervezés fogja megoldani.
Az előremutató irodai trendek egyik alfája egy nagyon izgalmas szóösszetétel, a TECHITURE, amit az Octogon magazin úgy magyarított, hogy „épitech”. Ez indítja el az irodaterek újragondolásának lehetőségét.
Míg előbb a technológia kötött minket az íróasztalokhoz, a számítógépek, monitorok, amelyeknek fix helyet kellett biztosítani, helyhez kötötte azokat a hálózat, és mindenféle technológiai bonyodalom, a felhő-technológia, a wifi, a mobileszközök mára abszolút lehetővé teszik, hogy elszakadjunk a mára poroszosnak tekinthető egy ember-egy asztal-egy számítógép kombinációtól. Elindul a munkavállalók „felszabadítása”.
Az új dizájntrendek a lélekölő tárgyalókat és sivár recepciós várókat is szabadságra fogják küldeni, a megbeszéléseket és a közös projekteket inspiráló környezetbe helyezik át. Ha az értekezleteket inkább a baráti nyaralás ötletbörzéjeként fogjuk fel, ehhez is egy kellemes környezetet választunk, ahol szárnyalhat a fantáziánk, nem fészkelődünk folyamatosan, viszont a kezünk ügyébe esik minden olyan eszköz, ami segíti a tervezést.
Napi 10-12 órát töltünk el a munkahelyünkön, mely grandiózus részét teszik ki az életünknek, akárhogy is számolunk. Az irodai munka jelentős részben ülve történik és agymunkát igényel - valljuk be, sokszor kifacsart citromként érünk haza. Mit lehet tenni ez ellen? Először is: nem érdemes spórolni az a jó irodaszékeken, ergonomikus bútorokon sem, hiszen egy kiváló hátfájás hetekre visszavetheti a munkában nyújtott teljesítményt. A második fontos pont: most, hogy már a technikai felszabadulásnak hála elhagyhatjuk az asztal-gép kombót, hagyjuk is el. Ennek a trendek éppen az a lényege, hogy az irodisták mozogjanak. Nos, nem (csak) irodajógában kell gondolkodni, hanem a különböző
munkafázisokat, mint például a régi céhekben, térben is más helyen, más-más környezetben végezhetjük. Szellemileg és fizikailag is frissítő, megnyugtató az, hogy a számunkra legbarátságosabb környezetet választhatjuk ki a klasszikus asztaltól a babzsákon át a kis beszélgetősarokig. Extrém, de szuper jó példa, hogy kiülhetünk egy szép télikertbe is, ha olyan kedvünk van. Találhatunk teret a lazításra, összpontosításra vagy feltöltődésre is.
Az egyenlőséget, egymásmellettiséget és egyéni preferenciákat tiszteletben tartó irodai élettér kialakítása legalább annyira fontos, mint a helyhez kötöttség alóli felszabadulás. Gondoljunk csak arra, hogy egy cégnél több generáció dolgozik együtt teljesen eltérő munkastílusban és tempóban, és mindegyiküknek kényelmes környezetet kell nyújtani. Ugyanígy a nők és férfiak is eltérő környezetben érzik otthonosan magukat. Pár éve egyre nagyobb visszhangot kap a introvertált/extrovertált ellentét: tudomásul kell venni, hogy míg sokan szertik a közösségi életet, a magányos farkasok viszont nagyon nem.
Kép innen: © Bernard Rose Photography
Ott tartunk, hogy nagyobb szabadságot kapunk az irodában, kisebb csoportokban, célirányosan, saját stílusunkban dolgozhatunk, de nem vezet ez elszigetelődéshez? Milyen veszélyeket rejt a mindenhol ott lehetsz, de sehol sem vagy otthon problémája?
Bár nincs biztos recept, a cégek általában tisztában vannak azzal, hogy milyen formátumban működnek, így a partnereknek, szabadúszóknak, home working munkatársaknak, és a „bennszülötteknek” is otthonos, kényelmes, ösztönző környezetet kialakítására kell törekedni.
Az Y és Z generáció, azaz az 1980, illetve 2000 után születettek néha mintha egyenesen az űrből érkeztek volna közénk. Ők (akiket összefoglaló néven az angolszász nyelvterületeken Millennials néven is illetnek) az elsők, akik igazi digitális bennszülöttnek tekinthetők, hiszen szinte digitális kütyükkel a kézben jöttek a világra. Természetes, hogy legyen szó munkáról vagy lakhatásról, szinte mindent radikálisan máshogy csinálnak, mint elődeik.
Na de mit jelent mindez a munka világa szempontjából? Milyen egy igazi álommunkahely egy Y-generációs munkavállalónak? Nemrég egy érdekes tanulmány jelent meg a CBRE jóvoltából, amely kiválóan rávilágít erre a kérdésre. Például ki hitte volna, hogy az Y-generáció tagjai szerint az lenne az ideális, hogy életük során csak kevés cégnek dolgozzanak? Ugyanakkor a talán Japánból (na meg a szüleink generációjából) ismerős élethosszig tartó vállalati hűség meglehetősen ritka jelenség, ugyanis ennek a nemzedéknek a tagjai nem különösebben ragaszkodnak a munkahelyükhöz, és bizony fennáll az esélye annak, hogy könnyes búcsút intenek a cégnek, amennyiben jobb fizetés, előrelépési lehetőség vagy a képzés lehetősége csillan fel a szemük előtt.
A kutatás ráadásul még azt is feltárta, hogy a munkaadó kiválasztásakor az úgynevezett minőségi munkahely elsöprő többségnek elsődleges fontosságú. Érthető módon a fizetés és juttatások az elsődleges motiváló tényezők között vannak, azonban ha ezeket kivesszük a képeltből, akkor még mindig igen fontos szempontok maradnak az álommunka receptjében az olyan összetevők, mint a munka-magánélet megfelelő egyensúlya, továbbá a kellemes irodai környezet.
Sőt, igen, bizony higgyük el: a kutatás szerint az Y-generációsok közel háromnegyede kijelentette, hogy a vonzóbb munkahelyi környezet reményében még a további juttatásokról is hajlandóak lennének lemondani!
Úgyhogy fejlesztők és munkáltatók, hahó! A tanulság: aki meg akarja szerezni a legjobb agyakat, annak bizony oda kell tennie magát és a kockafarmon és társain túllépve olyan munkakörnyezetet létrehozni, amelyik a dolgozói boldogságot is szem előtt tartja.
És hogy milyen is ez a környezet? Maradjatok velünk, hamarosan kiderül!
Szürke padlószőnyeg, hervasztó bútorok, nyomasztó terek és szemkisütő neonlámpák: az irodák tervezői sokszor mintha versengenének azért, hogy elnyerjék a legkevésbé motiváló munkakörnyezet címét. Ezek után vajon ki csodálkozik azon, hogy magvas gondolataink nem feltétlenül ebben a közegben szárnyalnak? Ráadásul nem is válik a szívünk csücskévé egy ilyen cég a maga fizikai valójában, így itt töltött mindennapjainknak jó eséllyel gond nélkül búcsút mondunk egy kicsit is vonzóbb lehetőség kedvéért.
Szerencsére azért vannak, aki rájöttek, hogy ez így nem igazán jó a munkavállalóknak, de a munkáltatóknak se, hiszen ki szeretné például, ha a legértékesebb munkaerő angolosan távozna egy idő után a cége kötelékéből? Ráadásul már (ki hitte volna?) 25 éve köztünk van a munkahelyi jó közérzet alfája és omegája, a tevékenység alapú munkavégzés (Activity Based Working, azaz ABW), a 21. századi irodai környezet koncepciója. Abban a szerencsében részesülhettünk, hogy egy nemrég Budapesten tartott konferencián nem mást, mint a mozgalmat elindító és azóta is a téma egyik legnagyobb szakértőjének számító holland Veldhoen+Company kötelékében tevékenykedő Sheila Zautsent tudtuk kifaggatni a témáról. A pörgős és laza Sheilával mi is egy olyan irodabútorokkal berendezett munkasarokban ültünk le, amely inkább hasonlított egy menő kávézóra, így aztán erre az időre saját magunkon emberkísérletet folytatva tesztelhettük ezt a környezetet.
OB: Meglehetősen merész gondolatnak látszik elsőre, hogy a klasszikus irodai boxokat vagy a személyre szóló íróasztalokat kidobjuk és helyette hirtelen egy laza játszótér váljon az irodából. Mégis hogyan jött a gondolat, és mennyire aratott sikert az ötlet?
SheilaZ: 25 évvel ezelőtt dolgoztuk ki ezt a módszert. Akkor rá kellett jönnünk, hogy az irodatér egyszerűen nem úgy működik, ahogy elképzeltük. Túlságosan nagy és szinte mindig üres tárgyalók, zsúfolt és kényelmetlen munkaterek, amelyek nem követik eléggé a használóik igényeit… A “hagyományos iroda” mint olyan egyszerűen nem létezik többé. Na de akkor hogy kéne kinéznie valójában? Az látszott, hogy egy sokkal rugalmasabb környezetre van szükség. Ne csak arról legyen szó, hogy választhatunk egy saját asztal és egy szekrény között!
Amit tehát megnöveltünk, az a kollaborációt elősegítő terület, és általánosságban is egy sokkal rugalmasabb környezetet hoztunk létre. Mondok egy példát: láttuk, hogy egy cégnél van egy étkezde, ahol naponta 2000 ember ebédel. Na, de az étkezésen kívül mire használják? Semmire. Így kitaláltuk, hogy legyen ez egy olyan tér, ahol nemcsak enni lehet, hanem multifunkcionálisan használni azon kívül is. Gondoljunk bele, ezzel mekkora kihasználatlan teret lehetett megtakarítani!
OB: És mit szóltak mindehhez a dolgozók? Az emberek alapvetően olyanok, akik ragaszkodnak a saját kis területükhöz, igénylik a személyes “birtokot”, nem? Vagy tényleg igaz, hogy ha átalakul a környezet, hirtelen mindenki boldog lesz a munkahelyén?
SheilaZ: Nos, természetesen az embereket is meg kell tanítani erre a koncepcióra. Az ő viselkedésüknek is meg kellett változnia, el kellett szakadniuk a beidegződésektől, a megszokott rutintól. Ezt pedig úgy hívjuk, hogy change management (változásmenedzsment). Erre egy csomó eszköz van, különféle képzések, e-learning - a lényeg a kommunikáció! Enélkül nem megy, ez elengedhetetlen, hiszen nemcsak a dizájn változik, hanem a munkamódszer is, az, hogy hogyan használjuk a minket körülvevő környezetet. Érteniük kell, hogy miért történik a változás, és hogy hogyan fog működni. Mert ha nem, az gond, ha továbbra is a régi módon akarják használni a munkahelyet, akkor az akár visszaesést is jelent a teljesítményükben, ahelyett hogy pozitív hatása lenne. Találtunk erre is példát, amikor a design átalakult, de a change management elmaradt. Ilyenkor sokkal nehezebb a dolog, hiszen az emberek hozzáállását utólag megváltoztatni sokkal nehezebb.
OB: Hogy lehet számszerűsíteni azt, hogy boldogok-e a dolgozók? Valószínűleg azért ez nem olyan egyszerű, hogy csak úgy végigkérdezik őket?
SheilaZ: Létezik természetesen egy csomó speciális módszer, amelyekkel mérhető a dolgozói elégedettség - ez méréseink szerint 10%-os növekedést mutatott a változások után. A produktivitást is persze nehéz mérni, de pl. a betegszabadságok számának csökkenése is jelezheti, hogy siker volt az átalakítás.
OB: És egyébként ez egy globálisan jól használható módszer? Vagy van, ahol sikeres, van, ahol kevésbé?
SheilaZ: Hollandiában csak lassabban kezdett elterjedni, Ausztráliában viszont, ahol 7 éve jelentünk csak meg, sokkal gyorsabban népszerű lett. Na, Németország viszont egy kemény dió: itt egyébként is egy merev, hierarchikus rendszer jellemző, úgyhogy érthető módon itt is kihívás. Az Egyesült Államokban most kezd terjedni a trend, egyébként általában jellemző, hogy a multinacionális cégek viszik egyik országból a másikba. A legtöbb egyébként a vezetőn múlik, neki kell a folyamat motorjává válni.
OB: Van-e különbség iparágak között? Mondjuk, hogy a pénzügyi szektor kevésbé fogékony, míg az IT cégek meg nagyon?
SheilaZ: Ilyen különbség nem igazán van, inkább a vállalati kultúra számít, de ez országon és iparágakon belül is nagyon különbözö lehet. Tehát a pénzügyi szektortól az egészségügyig mindenhol alkalmazható. Különben is, ez nem egy kopipészt-módszer, vagyis mindenhol személyre kell szabni. Hollandiában például nagyon népszerű ez a koncepció a közszférában - ami nagyon helyes, hiszen végül is közpénzről van szó, nem? (nevet) Hiszen a kevesebb négyzetméter az nagyobb hatékonyságot is jelent egyben. Egyébként a kevesebb négyzetméter az még a fenntarthatóság szempontjából is jó.
OB: Hogy képzeljük el az ugrást a sikerbe? Mik a konkrét lépések?
SheilaZ: Először is elemezzük, hogy mit is csinálnak az alkalmazottak az adott cégnél vagy szervezetnél. Utána a céggel együtt koncepciót alkotunk. Egy így tervezett tér használatához viszont nagyon tudatosan át kell gondolni, hogyan is fog kinézni egy napunk. Hiszen van olyan dolgozó, aki egész nap egy helyen ül, de olyan is, aki szinte napokon keresztül irodán kívül tárgyal. A megvalósítás után pedig fél évig monitorozzuk az eredményt. Fél év alatt meg kell változnia a dolgozók szokásainak is. ½.-1 év után értékeljük az eredményt. Idővel persze lehet, hogy vannak változások, például több olyan funkció kell, ahol tárgyalni lehet, de ezek általában csak kisebb módosítások.
10 emberből 8 biztosan zsigerből rávágja a címben feltett kérdésre, hogy „Persze, hogy pénzért járunk be dolgozni, mert a számlák, satöbbi..” Azonban ez nem teljesen igaz – igen, még Magyarországon sem. Sőt, vannak szép ellenpéldák rá Magyarországon, hogy a csillagokat leígérik az égről bizonyos pozíciók betöltéséért, amibe belefér a 6 számjegyű fizetés és az irodai jakuzzi is. Ahogy egy különösen szellemes mondás össze is foglalja a lényeget: "ha nyelveket beszélő IT-s vagy, jöhetsz Magyarországra “pénzt nyomtatni”. De azért nézzük meg azt is, amikor nem.
El kell ismerni: munkaerőhiány van!
Öntsünk tiszta vizet a pohárba: bármit is gondolunk, a szépen felfelé ívelő munkaerő-piaci trendek azt mutatják, hogy munkaerőhiány van a legkeresettebb pozíciókban.
Szlovákiában például már elnéző mosollyal szétteszik a kezüket a HR-esek, ha vezető szoftverfejlesztőt keres egy cég, de Magyarországon sem lógnak fürtökben a levadászásra váró IT-sek.
A helyzet akkor sem rózsásabb, ha azt vizsgáljuk meg, hogy egy anyacég, mondjuk egy „második Mercedes” leányvállalata települne be az országba, mert az a helyzet, hogy szinte már nincs szakképzett munkaerő. Dolgozókat kell importálni, emlékezzünk csak az elhíresült ukrán segédmunkások esetére Borsodban.
Közel sem ért még csúcspontjára ez a trend, mert a szegmens legjelentősebben fejlődő iparága, az SSC (Shared Service Center azaz szolgáltató központok, infokommunikációs cégek) rendszerben működő vállalatok a következő években még 25%-os bővülést fognak hozni a piacra. Úgy tűnik, ehhez nincs bődületesen sok képzett munkaerő, de a feltételek ideálisak a bővüléshez kis hazánkban, úgyhogy majd szintet lépnek a fejvadász cégek, vállalati tanácsadók is. Van még egy remek ütőkártya a cégek markában, mindjárt erről is szót fogunk ejteni.
Hol és hogyan helyezkedik el ez a rengeteg cég Budapesten, és számít-e ez egyáltalán?
A bővülés tehát szemmel látható, hiszen ha valaha éreztük volna úgy - nyilván nem, de, ha mégis hallottuk egyszer az utcán -, hogy „Mi a fenének építenek már megint egy nyavalyás irodaépületet, hát kell a hóhé..”, akkor most már színesen el tudjuk képzelni, hogy az infokommunikációs és termelőcégek menedzsertől az ügyfélszolgálaton át a csomagolókig terjedő szövevényes struktúrája megkívánja a megfelelő négyzetmétert.
Össze is szedtünk erről néhány meglepő adatot.
HOL?
Tény 1. Az új irodaházakban 90%-os a kihasználtság 1 éven belül
Tény 2. A legtöbb új iroda már a befejezése előtt bérlőre talál
Tény 3. Az új bérlők több mint 70%-a a piacon már jelen lévő cég,
ráadásul azért, mert bővülnek, növekednek, és ezért költöznek
Tény 4. A favorit a Váci úti irodafolyosó, Vizafogó és a Lágymányosi út
Tény 5. Nem is fukarkodnak, hiszen új építésű A kategóriás irodában
13-15 Euró a négyzetméterenként a bérleti díj
Hozzá kell tenni, hogy az irodapiac Magyarországon, főleg a fővárosra koncetrálódik. Bár vannak SSC-k akik vidéki nagyvárosokat vettek célba - mint Pécs, Debrecen, Szeged -, azonban ez még nem vált tendenciává.
HOGYAN?
Az is tény, hogy ezek a cégek zömében a már vázolt kockafarmos vagy ömlesztett, de közfalak nélküli irodatípusban hisznek. Pontosan tudjuk mindannyian - ha van szerencsénk egy ilyen intézményben dolgozni -, hogy készít ki ez a közkedvelt nyitott iroda formátum az összes individuumával együtt.
Ettől függetlenül a mindennap kis bosszúságokat simán túléljük. Túléljük, hogy bár mindenki bejár dolgozni, senki sincs bent, mert kényelmesebben tárgyal, ötletel az irodán kívül, ezért senkit nem lehet megtalálni, vagy ellenkezőleg: állandóan csöng a telefon és az ember nyakára másznak a kollégák. Nyilván lehetne még napestig sorolni ezeket a jelenségeket.
De mi lenne akkor, ha ezeket nem kellene túlélni? Nem kellene elviselni, hogy a melletted ülő folyton telefonál vagy expedíciót kell folytatnod a meetingpartnereidért? Váltanál, ha a fizetésed ugyanannyi maradna, de jobb körülményeket biztosítanának?
Nagyon is számít: amikor a cég van értünk és nem mi a cégért
A felmérések szerint igen, elmennénk máshova a jobb körülményekért, a nyugodtabb légkörért, a tágasabb irodáért, a jobban szervezett infrastruktúráért vagy egy jobb nevű cég kedvéért. Nem meglepő, hogy a legjobb szakemberek az összes konkurens cégnél legalább egyszer megfordulnak, míg végül valakinek sikerül megfogni őket.
Alapvetően lássuk azt be, hogy a cégnek és a munkavállalónak valahol nem azonosak az érdekei. Míg a cégek a költségcsökkentés oltárán ünneplik az egyterű irodákat, elvárják, hogy maximálisan motiváltak legyenek azok, akik abban dolgoznak, kvázi ott élnek napi 10-12 órát. Munkavállalóként pedig azért annyira nem szeretünk ezekben a hodályokban és kockafarmokban dolgozni, túlélni vagy elviselni a kisebb nagyobb konfliktusokat.
Mit tesznek a cégek - merül fel a kérdés ahhoz, hogy mégis megkaparintsák a legjobb munkaerőt?
Hogy pontosan mit tesznek, azt persze nem tudjuk, de hogy mit kellene tenniük, azt igen: amit egy azonos csajra nyomuló több potenciális kérő tenné, egymásra licitálva udvarolni a bájos kiszemeltnek. Szóval az ingyenes víz automatánál és a kondi bérletnél azért eggyel látványosabb akcióra kell gondolni, mert ezen a szinten már nem is a pénzről van szó, a cafetériáról vagy céges porschéról (na jó, de).
Most, hogy olyan időket élünk, ahol a jó szakemberek bárhova elmehetnek, be kell látni, el is fognak menni.
A sikeres cégek tehát arra is adnak, hogy a szakemberek jól érezzék magukat, például alap, hogy az irodaszék támlája ne álljon az ember hátába.
Fontos a csábító munkáltatói arculat, a stressz mentes környezet, a kompromisszum nélküli irodatér, a megfelelő juttatások, az előléptetések és a továbbképzések, de nagyon fontos tényező a kihívásokkal teli munka, az érdekes projektek.
Összefoglalva
Nem csak a magasabb fizetésért és a pénzért járhatunk be dolgozni, hanem magáért a munkáért, ha (!) vonzó és támogató környezetet biztosít a cég számunkra.
Hogy pontosan milyen ez a környezet, arra rá is fogunk térni a következő posztban. Maradjatok velük!
Az élhető munkakörülményekhez való jog sárba tiprásának egy komplett panoptikum állít emléket: az iskolai típusú „belátni az elválasztó panelek alatt és a cipődről felismernek” mellékhelyiségtől – ahol pontosan tudjuk, hogy mit nem lehet nyugalomban végezni – az egyenlően felosztott magáncellás munkaállomásokig, azaz a kockafarmig. Most ez utóbbi méltatásába fogunk belekezdeni.
Az elmúlt 50-60 évben gyökeresen megváltozott az irodák kialakításának bevett gyakorlata, és nem biztos, hogy előnyére – hiszen a tisztességesen megépített válaszfalak helyét átvette a nagy hodály. Nyilván egyszerűbb (az üzemeltetés fejével gondolkodva) bérlőről bérlőre átalakítani így call centerről motorszalonra, onnan pedig fitness teremre az irodaházakat.
Ennek azonban az a mellékhatása, hogy a privát terek ma már egyre inkább fehér hollónak számítanak, és jellemzően egy közös téren kell osztoznunk kollégáinkkal.
Aki dolgozott már egyterű irodában, tudja: adottságként kezelheti, hogy a takarítónő reggel 7-kor akkor is porszívózik egyet az iroda szegletében, ha éppen tengeren túli hívást kell bonyolítanod. Hogy valahol folyamatosan csörög egy telefon, vagy a látogatóba érkezett GYES-es kolléganő gyereke taknyos képpel, üvöltve veri magát a HR-es Klárika előtti padlószőnyegen.
Ennek a műfajnak az alfája az angolul csak nemes egyszerűséggel „kockafarmnak” (cube farms) csúfolt koncepció, mely az 1960-as évek végén terjedt el két imádni való tervezőnek - Robert Prospt és Herman Miller - hála (utóbbi egyébként egy valóságos sztárdizájner, aki viszont már ilyeneket tervez) Action Office II néven. Elsősorban költségtakarékossági okokból, hiszen ezekben nem kellett állandó válaszfalakat kiépíteni. Ugyanakkor az egyszemélyes dobozok egy egyterű irodánál azért kicsit nagyobb mértékben garantálják a magánszférát a dolgozóknak.
De nem eléggé! Épp elég gyakori eset, hogy egy ilyen irodában dolgozva látni ugyan nem látjuk, de annál inkább halljuk mondjuk a szomszédos „egységekben” cseverészőket. Ugyanakkor teljesen halálra ítéli mind a csapatmunkát, mind az egyéni teljesítményt ez a doboztrollos munkastílus. Képtelenség például védekezni a hirtelen megjelenő kollégák ellen, hiszen egy normális szélcsengőt sem lehet felaggatni, minthogy nincs ajtó. És ugyanazt az ajtót becsukni sem lehet, ha a környezet zajszintje eléri a tolerálhatatlan szintet.
Így ugyan kétségkívül (és kéretlenül) értékes információkhoz juthatunk a legfrissebb sztárpletykák terén, azonban az előttünk tornyosuló feladatok legyűrése talán szenved némi csorbát. Ennek jegyében úgy tűnik, az irodisták kellőképpen gyűlölik is ezt a kialakítást.
Megszámlálhatatlanul sok vígjáték (az Office, ugye), sci-fi, de még egy Odaát rész (lent)
is feldolgozza a kockafarmokban zajló életet. A pálmát pedig az 1999-es Hivatali patkányok (fent) viszi.
(Utána azt mondta: -Kilépek.)
Az Oxford Economics által végzett felmérés szerint meglepő módon a dolgozói elégedettségnek igen fontos feltétele, hogy zavartalanul lehessen a munkát végezni – a rangsorban ez előrébb végzett például, mint az ingyenes étkezés. A kutatásból az is kiderült, hogy a munkavállalók jelentős része úgy érzi, nincsenek eszközei arra, hogy védekezzen az ilyen jellegű zavaró hatások ellen.
Így aztán ördögi a kör: bár a kialakításon költséget spórolt, a produktivitás csökkenésével – amely garantálható ilyen körülmények között – biztosan veszteséget szenved a cég.
Látogass el a hazai legmenőbb irodákba és nézz meg élőben egy skandináv sztárépítészt szeptember utolsó hetében!
Két szuper programot találtunk azoknak, akik kíváncsiak a jövő munkahelyeire.
Szeptember 26-án kezdődik a Green Walk névre hallgató program, amelynek lényege, hogy a legmenőbb zöld épületekbe látogathatunk el. Köztük pedig nagyon sok irodaház található, így bejuthatunk a már kívülről is csodás látványt nyújtó Eiffel Palace, a Váci Corner Offices, a csúcs-zöldépület Green House, a Kinnarps Irodaház, a Nordic Light Offices, a Vision Tower, és még sok más épület falai közé. Így saját szemünkkel tapasztalhatjuk meg, hol tart ma Magyarországon az irodaházépítészet krémje.
Szintén erre a hétre jutott egy másik menő időtöltés is, hiszen szeptember 27-én találkozhatunk Henrik Schulz-cal, aki nem más, mint egy svéd sztárdizájner és építész teljes valójában. Olyan ikonikus tárgyak fűződnek a nevéhez, mint a Skandiformnak tervezett Tesla lámpa vagy a Sitter székcsalád, de dolgozott a Volvótól a Sagaformig egy egész sor vállalatóriásnak, és számos épületet is jegyez. Vele a már előbb említett Kinnarps House-ban találkozhatunk.
És hát persze ne feledkezzünk meg róla, hogy szeptember 23-október 2. között ismét itt a Design Hét, ahol szinte megszámlálhatatlan program várja a formatervezés, és a kreatívipar rajongóit!